Álomkereső honlapja

Tartozom egy vallomással. Én bizony néha tévézem. Volt időszaka az életemnek, amikor egyáltalán nem néztem televíziót, mert úgy találtam, hogy a különböző – főleg a kereskedelmi – csatornák által sugárzott információk meglehetősen egyoldalúak és eléggé negatív irányba kívánják befolyásolni az emberi pszichét. Néhány év után aztán megértettem, hogy a televízió és a média egy csodálatos találmány, hiszen gyakorlatilag pillanatok alatt juthat el hozzánk minden olyan információ a világból, ami fontos és érdekes lehet a számunkra. Egyetlen titka van csupán a tévézésnek és más médiumok használatának: tudni kell az információkat szelektálni és tisztában kell lenni azzal, hogy ami az egyes médiumokon keresztül nap, mint nap hozzánk érkezik, az csak egy kicsiny szelete a világnak, az a szelete, amit a média – céljai elérése érdekében – kiválasztott arra, hogy eljuttassa hozzánk. De szerencsére nem csak kereskedelmi csatornák és bulvár műsorok léteznek… Szóval, vannak azért a televízióban is értékes dolgok. Na, nem feltétlenül a reklámokra gondolok, bár ezt az írást éppen egy reklám inspirálta.

Manapság az elektronikus média és főleg a televízió telis-tele van reklámokkal, melyek közül a legtöbb, még „hobbi-marketinges” szemmel, de talán még az egyszeri hétköznapi ember szemével is eléggé alacsony színvonalúak és nélkülöznek minden kreatív és figyelemfelkeltő ötletet. Néha azért persze vannak kivételek és előfordulnak olyan reklámok, melyek nagyon ötletesek, vagy egyenesen, még ha nem is direkt módon, de mégis azért tanítóak. Mint például az új Renault Megane Grandtour reklámja…

Ebben a reklámban egy pasi jár éppen körbe a szalonban egy vadonatúj Renault Megane-t, az értékesítő pedig igyekszik neki puhatolózó kérdéseket feltenni neki, hogy megtalálja azt a „nyomógombot”, aminek folyamatos „nyomkodásával” majd vásárlásra bírhatja az úriembert. Olyanokat kérdez tőle, hogy pl. „Nagy családja van?”, meg hogy „Hétvégi kirándulást tervez a párjával?” stb. A pasi pedig minden kérdésre egyszerűen csak annyit felel: „Nem!”. Végül megkérdezi tőle az értékesítő: „Egyáltalán szüksége van Önnek erre az autóra?”. És mi a válasz?

„Nem! De kell nekem!”

Nem tudom, mi volt az, ami arra indított Téged, hogy elindulj az Önismeret útján. Mert ha ezt most olvasod, akkor szinte teljesen bizonyos vagyok benne, hogy elindultál. Csakis ebben az esetben „sodródhatott” az utadba ez az írás.

De bármi is volt, ami elindított és bármikor is történt, talán nem tévedek azzal, ha azt állítom, hogy számtalan kérdés merült fel, és merül fel Benned most is, minden egyes pillanatban.

Kérdések, melyekre válaszokat keresel. Válaszokat, melyektől azt reméled, segítenek megérteni Önmagadat és közelebb visznek ahhoz a Lényhez, Aki valójában vagy.

Bizony, ez egy nagyon jó kérdés!
Látszólag úgy tűnik, mintha a két dolog között különbség lenne. Valójában azonban egyáltalán nincs! A kettő ugyanis teljes egészében Egy!
Ugyanis, ha abból a spirituális, filozófiai – és most már egyre inkább fizikai is – alap tézisből indulunk ki, miszerint „Minden és Mindenki Egy’, arra a következtetésre juthatunk, hogy tulajdonképpen bármi, ami csak lehetséges, egyidejűleg Itt és Most történik és létezik!
Vagyis az Univerzum végtelen tárházában ott van minden már most ebben a pillanatban is. Így tehát, tulajdonképpen Neked csak ki kell választanod a végtelen számú lehetőségek közül, hogy mit akarsz megtapasztalni.

Vajon mi is a boldogság valójában? Sokan foglalkoztak már és foglalkoznak napjainkban is ezzel a kérdéssel, nem csak magánemberek, hanem orvosok, kutatók, tudósok, spirituális tanítókés vallási vezetők is.
Azt hiszem, amióta az ember két lábra állt és elkezdte az „ösztönein” kívül az intelligenciáját is használni, azóta merül fel újra meg újra a kérdés: „Mi a Boldogság?”.
Lélektani szempontból talán Dr. John A. Schindler fogalmazta meg a legpontosabban, szerinte a boldogság „Olyan lelki állapot, amikor a gondolataink az idő túlnyomó részében kellemesek”.
De mikor és mitől lesznek „a gondolataink az idő túlnyomó részében kellemesek”?
Vannak, akik úgy vélik, a Boldogság egyfajta spirituális cél, vagy jutalom. Valami, amit módunkban áll elérni vagy kiérdemelni, ha életünk példájával szeretetet, vagy magas erkölcsiséget közvetítünk, és az életünket mi magunk is ezeknek az erkölcsi elveknek megfelelően éljük.
Azt mondjuk: „Légy jó, szeresd embertársaidat és jutalmad a boldogság lesz”. Vagy éppen azt, hogy „Ha egészséges leszek, és sikereket érek el bizonyos területeken, akkor majd boldog leszek”.

Megszületsz!
Kezdetben minden egy kicsit furcsa. Túl erősek a fények, túl hangosak a zajok, túl félelmetes a körülötted lévő élőlények és tárgyak mérete... Ám mégis valahogy izgalmat keltő és hívogató az egész létezés. Annak a szép arcú lénynek a kebléből ismerős hang szűrődik kifelé, amikor lehajtod rá a fejed. Mintha a csúnyább arcú érintése is ismerős lenne valahonnan... De kik ezek a többiek, mi ez az egész? Fogalmad sincs, hol lehetsz egyáltalán.
Elindulsz hát, hogy felfedezd Önmagadat és a téged körülvevő Világot!
A szemed elé emeled a kezed és hosszasan nézed. Majd kinyújtod a fejed fölé függesztve himbálodzó, csilingelő tárgy felé. Milyen gyönyörű és milyen érdekes! Kár, hogy nem éred el...
Pedig olyan nagyon szeretnéd...
Nincs semmi, amire jobban vágynál ebben a pillanatban, mint felemelkedni, testsúlyodat ráhelyezni arra a két vékony pálcikára rögzített támasztékra, ami a testedből nyúlik kifelé és megérintsd azt a gyönyörű, csilingelő akármit!
Belekapaszkodsz hát bölcsőd rácsába és minden erődet megfeszítve, próbálod húzni magad fölfelé...

Bizonyára emlékszel még a The Secret című filmből Bob Proctor, meglehetősen szuggesztív kérdésére: "Mit akarsz valójában?".
Nem tagadom, a kérdés bennem is elég mély nyomokat hagyott! Olyannyira, hogy az elmúlt csaknem egy évben is számtalanszor elmerengtem rajta!
Volt idő, amikor erre a kérdésre gondolkodás nélkül el kezdtem sorolni, hogy gazdagságot, szép autót, szép házat, pálmafás nyaralást, szörfözni az Óceánban, beutazni az egész Világot, mindezt a tökéletes, ideális társsal az oldalamon! Nem elég, hogy "csípőből" soroltam ezeket, hanem még le is írtam egy listára, sőt, képeket ragasztgattam egy albumba, "vágyvideókat" készítettem stb. Sokszor már azt sem tudtam, mikor melyik vágyamra összpontosítsak, mikor melyik a legfontosabb. Vizualizáltam éjjel-nappal! Hol az egyiket, hol a másikat! Aztán vártam! És vártam! És vártam!