Álomkereső honlapja

Tartozom egy vallomással. Én bizony néha tévézem. Volt időszaka az életemnek, amikor egyáltalán nem néztem televíziót, mert úgy találtam, hogy a különböző – főleg a kereskedelmi – csatornák által sugárzott információk meglehetősen egyoldalúak és eléggé negatív irányba kívánják befolyásolni az emberi pszichét. Néhány év után aztán megértettem, hogy a televízió és a média egy csodálatos találmány, hiszen gyakorlatilag pillanatok alatt juthat el hozzánk minden olyan információ a világból, ami fontos és érdekes lehet a számunkra. Egyetlen titka van csupán a tévézésnek és más médiumok használatának: tudni kell az információkat szelektálni és tisztában kell lenni azzal, hogy ami az egyes médiumokon keresztül nap, mint nap hozzánk érkezik, az csak egy kicsiny szelete a világnak, az a szelete, amit a média – céljai elérése érdekében – kiválasztott arra, hogy eljuttassa hozzánk. De szerencsére nem csak kereskedelmi csatornák és bulvár műsorok léteznek… Szóval, vannak azért a televízióban is értékes dolgok. Na, nem feltétlenül a reklámokra gondolok, bár ezt az írást éppen egy reklám inspirálta.

Manapság az elektronikus média és főleg a televízió telis-tele van reklámokkal, melyek közül a legtöbb, még „hobbi-marketinges” szemmel, de talán még az egyszeri hétköznapi ember szemével is eléggé alacsony színvonalúak és nélkülöznek minden kreatív és figyelemfelkeltő ötletet. Néha azért persze vannak kivételek és előfordulnak olyan reklámok, melyek nagyon ötletesek, vagy egyenesen, még ha nem is direkt módon, de mégis azért tanítóak. Mint például az új Renault Megane Grandtour reklámja…

Ebben a reklámban egy pasi jár éppen körbe a szalonban egy vadonatúj Renault Megane-t, az értékesítő pedig igyekszik neki puhatolózó kérdéseket feltenni neki, hogy megtalálja azt a „nyomógombot”, aminek folyamatos „nyomkodásával” majd vásárlásra bírhatja az úriembert. Olyanokat kérdez tőle, hogy pl. „Nagy családja van?”, meg hogy „Hétvégi kirándulást tervez a párjával?” stb. A pasi pedig minden kérdésre egyszerűen csak annyit felel: „Nem!”. Végül megkérdezi tőle az értékesítő: „Egyáltalán szüksége van Önnek erre az autóra?”. És mi a válasz?

„Nem! De kell nekem!”

Az év utolsó napjaiban sem bírtam magammal és dolgoztam egy kicsit.
Miután gyakran tapasztalom meg azt, miközben megfigyelem azokat az embereket a környezetemben, akikkel találkozok, beszélgetek, vagy érintkezem, hogy sokan reménykednek egy szebb, boldogabb, örömtelibb, gazdagabb és teljesebb életben, de amikor a Mindenség „kéri”, hogy valamennyire ők maguk is vegyenek részt a folyamatban, akkor mereven elutasítják ezt.

Nem hajlandóak arra, hogy önmagukból is adjanak egy kis részt, valamit, ami már az övék, vagy ami már a részükké vált. Egyszerűen nem hajlandók befektetni az Univerzumba.

Pedig a Vonzás Törvénye erről szól. A Vonzás működtetésének éppen ez az alapja: amit engedsz kiáramolni magadból az Univerzumba, azzal megegyező, vagy legalábbis nagyon hasonló frekvenciájú tapasztalás tér vissza hozzád.

A legtöbb esetben talán azért lehet ez az elutasítás, mert egyfelől nem tudjuk, hogy pontosan mit is kellene befektetnünk, milyen lehetőségeink vannak, mit vár tőlünk az Univerzum, másfelől pedig nem vagyunk biztosak abban, hogy a „befektetésünkért” cserében pontosan mit is kapunk, vagy kapunk-e egyáltalán valamit, ami számunkra is értékes. Pedig az Univerzumba történő befektetés minden esetben bőségesen megtérül, sokszor még annál is bőségesebben, mint ahogy azt el tudnánk képzelni.

Elkezdtem tehát számba venni, hogy mi az, amit "befektethetünk" az Univerzumba, és mire érdemes figyelni ezekkel kapcsolatban. Olyannyira belemerültem, hogy végül úgy találtam, blog-bejegyzésnek túlságosan hosszú lenne az, amit végül is összegyűjtöttem, így inkább szerkesztettem belőle egy új e-könyvet, melyet itt lentebb, vagy fent a képre kattintva le is tölthetsz!

Ne habozz, töltsd le most, és a 2010-es évben már fektess be tudatosan az Univerzumba!

Jó olvasást!

„…egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén. „

/Káosz-elmélet/

Ismét egy nagyszerű film ihletett írásra!

Évekkel ezelőtt hallottam először a Pillangó hatás című filmről, még Huszti Sanyitól, amikor az Önismereti iskolájába jártam. Olyannyira felcsigázott már maga a cím is, és az, amit Sanyi elmondott a filmről, hogy azonnal be is szereztem magamnak belőle egy példányt. Azóta már számtalanszor megnéztem, és újra meg újra lenyűgözött a mondanivalója, a kivitelezése, a színészi játék (Ashton Kutcher és Amy Smart is fantasztikus alakítást nyújt), a rendezés… Szóval az egész film, úgy ahogy van zseniális.

Minden pillanatban teremtesz!

Nem tudsz nem teremteni! Ez teljességgel lehetetlen!

Minden pillanatban bocsátasz ki magadból valamilyen rezgési frekvenciájú energiahullámot! Nincs olyan pillanat, hogy ez ne így lenne! Ez az Univerzum Rendje! Az Energia szüntelen áramlásban van, Te pedig miközben átengeded magadon, belehelyezed a saját, gondolataid által meghatározott energetikai lenyomatodat, akár tudsz róla, akár nem! Akár tudatos gondolatok határozzák meg energetikai lenyomatod rezgési frekvenciáját, akár tudattalanok, ezzel a lenyomattal átitatott energiát, Te minden pillanatban keresztül engeded magadon, ki a Végtelen Univerzumba!

Minél éberebben figyelem önmagamat, és azt ahogy az Univerzum válaszol a belső világomban lejátszódó folyamatokra, - a gondolataomra és az érzelmeimre - egyre erősebben érzem azt, hogy az Univerzum bizony kedveli a Hihetetlenül Nagy Dolgokat! Azokat a Hihetetlenül Nagy dolgokat, melyek dinamikát adnak a Végtelen Áramlásnak. Mit értek ez alatt?

Nos, sokan írnak nekem arról, hogy mi a legnagyobb álmuk az életben. Ezen nem csodálkozom, hiszen minden olvasómat megkérem erre. És azon sem csodálkozom, hogy nagyon sokan olyasmit írnak, hogy a legnagyobb álmuk az, hogy felneveljék és támogassák a gyerekeiket, a családjukat, vagy hogy meg legyenek a megélhetésük legszükségesebb feltételek...

Nagyon szeretem a filmeket, ebből adódóan rengeteg „kedvenc” filmem van. Kedvesemmel a minap épp az egyik ilyen „kedvenc” filmemet néztük meg együtt. Már legalább harmincszor láttam, és bár szinte kívülről fújom a filmben elhangzó párbeszédeket, mégis ezúttal is tökéletesen lekötött, mérhetetlenül élveztem, sőt, meg is ihletett…
Ez a film – bármilyen meglepő is – egy Stephen King adaptáció. A címe: A remény rabjai.
Ha még nem láttad, okvetlenül nézd meg. Nem az a tipikus King „pszicho”, amit várnál, hanem valami egészen más. Magáról a filmről még annyit, hogy 1994-ben készült, a magyar származású Frank Darabont rendezte, két főszereplője pedig, Tim Robbins és Morgan Freeman. Utóbbit ezért az alakításáért Oscar-díjra is jelölték, mint ahogy maga a film is kapott további 6 jelölést ugyanebben az évben. A készítők pechjére ebben az évben rengeteg zseniális film versengett a különböző kategóriákban, köztük az Ed Wood, a Kék ég, a Ponyvaregény és a Forrest Gump…

Mielőtt elolvasnád a cikket, előrebocsátom, hogy nem vagyok fizikus. Csupán egy egyszerű emberfia, akit érdekel a Vonzás fizikai háttere is, így utána olvasok időnként néhány dolognak, keresem az összefüggéseket és utána levonom a saját következtetéseimet. Lehet, hogy ezek a következtetések tévesek, én azonban jelen pillanatban igaznak érzem a saját világomban ezeket. A fizikai fogalmak magyarázatának pontossága érdekében a cikk megírásához segítségül hívtam a Wikipédiát. Ha érdekel a Vonzás fizikai háttere itt Te is utána olvashatsz néhány elméletnek.

Univerzumunkban minden Energia.
Ez a gondolat, mindenki számára nagyon jól ismert, aki csak egy picit is elmerült a Vonzás Törvényének tanulmányozásában, értelmezésében, alkalmazásában. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az Energia sohasem vész el, legfeljebb átalakul! De hogyan is megy végbe ez az átalakulás?
Előbb nézzük meg, mi is az Energia!
Maga a szó görög eredetű. Érdekesség, hogy az en-ergeia szóösszetétel az ógörög nyelvben "Isteni tett"-et, vagy "bűvös cselekedet"-et jelentett. Későbbi görög bölcsek "ténykedés, művelet", vagy "gép ereje" értelemben használták.
Az Energiának négy alapvető formáját különböztetik meg a fizikában, melyek visszavezethetők a négy alapvető kölcsönhatás valamelyikére. Így az Energia alapvető formái a következők:
1. Gravitációs energia;
2. Elektromágneses energia;
3. Gyenge magerő;
4. Erős magerő.

Abraham és Esther:

"Most megértem azt, hogy egy rezgésekből álló Univerzumban élek, és elbűvöl ennek tudata. Teljes egészében felfogom azt, hogy amit érzek, amit gondolok, és amit kapok az élettől, rezgéseiben mind azonos.

Megértem, hogy az életem megtapasztalásának legcsodálatosabb módja ez: annyi mindent beazonosítottam, amit szeretnék, és az Univerzum minden egyes kívánságomra válaszol. Izgatott örömmel tölt el az a tudat, hogy az én dolgom csupán annyi, hogy a megengedés művészetét gyakoroljam.

Megértem azt, hogy a megengedés pajkos örömet, játékos vidámságot jelent: a pozitív aspektusok elismerését, a mindenhol, mindig jelenlévő jólét meglátását, a világ dicséretét jelenti.

Felismerem azt, hogy amint percről-percre élem az életem, semmi sem olyan fontos, mint az, hogy azt lássam magam előtt, amit meg akarok teremteni.

Olyan csodálatos, hogy egy ilyen változatossággal teli világban élhetek. Elragadó érzés az, hogy ezen a planétán létezhetek, ahol annyi minden ragadja meg a figyelmemet, és teszi lehetővé, hogy megtaláljam, és átérezzem a Jólét boldog érzését.

Bizonyára sokszor hallottál és olvastál is már arról az elméletről, mely szerint lelkeink különböző lélekcsaládokból, lélekcsoportokból származnak, és az egyazon lélekcsoportba tartozó lelkek gyakran választanak "leszületéseik" alkalmával közös tapasztalásokat. Ez végsősoron igaz is lehet. Ám mégis, meglehetősen kényelmetlen érzések "uralkodnak el" rajtam olyankor, amikor olyanról hallok vagy olvasok, hogy ez a "kör", ez a család vagy csoport meglehetősen "rögzített", és egy-egy ilyen körbe tartozó lelkek erősen kötődnek egymáshoz, olyannyira, hogy "földi" tapasztalásokat életeik során, csakis egymással szerezhetnek, és valódi feladatuk az, hogy örökös konfliktusok körforgásán keresztül végül újraegyesüljenek, feloldódjanak a feltétel nélküli szeretet átható fényében.
Ezek tényleg nagyon szép gondolatok, én mégsem érzem tőlük azt a felszabadult örömöt és lelkesedést, amit talán kellene. Sokáig kutattam ennek a kellemetelen érzésnek az okát, míg végre megérkezett az a válasz, amit én igaznak érzek, ami tényleg felszabdult örömmel tölt el, ha visszaolvasom magamnak. Most ezt foglalom össze néhány mondatban.

Számtalanszor eltűnődtem már azon, hogy miért keresi az ember mindig a külvilágban a megerősítést, az erőteljes hatalmat, mely majd teljesíti a kérését. Valamilyen mindennél hatalmasabb misztikus lényt, erőt, tudományt, filozófiát vagy törvényszerűséget. Valamilyen eszközt, melyet segítségül hívhat saját világa megfigyeléséhez, megértéséhez és megteremtéséhez.

Itt van például a mi szeretett Dzsinink esete!
Igaz, ő ezt választotta életfeladataként, mégis olyannyira elhalmoztuk már őt kéréseinkkel, olyan nagyon sok teremtésbeli felelősséget helyeztünk már a vállára, hogy félő, lassan összeomlik a súly alatt! Még ha szellem is... :)
Félreértés ne essék! Nem szeretném elvenni a mi Dzsinink kenyerét... :)
Ám elmerengtél-e már azon a kérdésen, hogy ki is Dzsini valójában? Mármint nem a mi Dzsininkre gondolok, hanem úgy általában!