Álomkereső honlapja

Ha már régebb óta olvasod az írásaimat, vagy esetleg személyesen is ismersz, akkor tudhatod, hogy imádom a mozit és jó filmeket. Ezt az írásomat is a legutóbbi mozi élményem ihlette.

Ez év tavasza óta - amikor először láttam az előzetesét - egyre nagyobb izgalommal vártam, hogy végre elérkezzen a hazai mozikba is Cristopher Nolan legújabb filmje, az Eredet, Leonardo Di Caprio főszereplésével. Nem csak azért mert, ismerve Nolan korábbi munkásságát (Memento, Batman - Kezdődik, Batman - A sötét lovag), sejtettem, hogy a film rendkívül izgalmas, dinamikus és látványos lesz, hanem azért is, mert a cselekmény hátterében egy olyan témát feszeget, ami engem személy szerint, rendkívüli módon érdekel, és aminek a tanulmányozásával már évek óta foglalkozom. Nevezetesen, hogy hogyan működik, és hogyan befolyásolható az emberi tudat.

Nos, nem csalatkoztam. A film fantasztikus. Éppen annyira izgalmas, mozgalmas, dinamikus és látványos, amennyire vártam. És mindezek mellett, zseniális szimbólumokkal operálva, remek betekintést nyújt az emberi elme működésébe is.

A történet főhőse egy olyan tolvaj, aki az emberek fejéből, mélyen elrejtett, mások számára is értékes információkat "tulajdonít el", mégpedig úgy, hogy elaltatva áldozatát, annak álmain keresztül férkőzik be a tudatalattijába. Következő megbízatása azonban éppen ennek ellenkezőjére szól, vagyis, hogy ültessen el valakinek a fejében egy olyan gondolatot, ami olyan tettre készteti, aminek a megbízója számára kedvező végkifejlettel jár. Hogy mi történik ezután?

Talán benned is felmerült már az a kérdés, hogy vajon mi történik azokban az esetekben, amikor valamivel kapcsolatban van valamilyen előérzetünk, amikor megérzéseink vannak arra vonatkozóan, hogy mi fog történni és hogyan fog történni. Talán veled is történt már olyan, amikor előre érezted valamiről, hogy be fog következni, és pont úgy fog bekövetkezni, ahogy az előérzeted sugallta. A Vonzás Törvényének és a Tudatos Teremtésnek az elveit figyelembe véve még érdekesebb ez a kérdés, és további kérdéseket vet fel.

Például, hogy ha van valamilyen előérzetünk, akkor mit kezdhetünk vele, hogyan használhatjuk fel ezt a megérzést, tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy elkerüljük vagy éppen biztosítsuk annak megtörténtét, amit a megérzésünk sugall? Vagy miért van az, hogy csak viszonylag ritkán van olyan tapasztalatban részünk, hogy előre megérezzük valaminek a bekövetkeztét, vagy éppen elmaradását? Mik ezek a megérzések, mire utalnak, és hogyan kezelhetjük és használhatjuk fel őket?

Te is azok közé az emberek közé tartozol, akik szeretnék megtapasztalni a Valódi Lelki Békét? Téged is az indított el az önmegismerés, a keresés útján, hogy megtaláld lelked nyugalmát?

Bizony, sokan vannak így. Keresik, kutatják, akár egy életen át, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy megtapasztalják azt a létállapotot, amikor a lélek megnyugszik és végérvényesen békét köt a világgal.

Egyesek azt gondolják, ehhez az kell, hogy megtanuljunk ellenállni az anyagi világ kísértéseinek, és lemondani az ego szülte vágyainkról. Mások úgy vélik, hogy a lelki békéjük megtalálásához, arra van szükségük, hogy elérjenek bizonyos célokat, megszerezzenek vagy birtokoljanak valamit még akkor is, ha közben áldozatokat kell hozniuk és meg kell tenniük olyan dolgokat, amiket egyébként nem biztos, hogy megtennének. Bevallom, én próbáltam mindkettőt, és átmenetileg meg is tapasztaltam mindkét módon egyfajta lelki békét, ám ez sohasem bizonyult tartósnak. Előbb-utóbb valami újra kibillentett nyugodt állapotomból, méghozzá nem is kis mértékben.

Gyakran figyelem magam körül az embereket. Azokat is – sőt, leginkább azokat – akik tudatos teremtőnek vallják magukat. Figyelem őket, és azt tapasztalom, hogy többségük, még messze nincs a tudatos teremtés állapotában, hanem továbbra is megmaradtak a megfigyelő, kereső szerepében. A két szerep, a két létállapot azonban egyáltalán nem ugyanaz. Nagyon is sok különbség van közöttük.

A megfigyelő, kereső, folyamatosan megfigyeli és értékeli a már megnyilvánultat, és ezen megfi¬gyelésekre és értékítéletekre bízza érzelmi állapotának – rezgési frekvenciájának – szabályozását. Mindeközben pedig megszállottan keresi azt, amiről azt gondolja, összhangban van a saját rezgési frekvenciájával. Amikor talál ilyet, akkor elégettséget érez és büszkeséget, és szeretné ezt az érzést megtartani, aminek érdekében elvárja a megtalált személytől, helyzettől, dologtól, hogy azt továbbra is megadja neki, bármi áron.

Csakhogy sem az ő rezgési frekvenciája, sem pedig a másoké nem marad ugyanaz. Rezgéseink frekvenciája folyamatosan változik. A megfigyelő – kereső – értékelő azonban elutasít mindent, ami vélekedése szerint nincs összhangban a saját rezgési frekvenciájával, ezért vagy elveti és elítéli ezeket, vagy kétségbeesetten próbálja rezgésüket a saját rezgéséhez igazítani. Ebből persze konfliktusai adódnak, hiszen a legtöbb ember nem szereti, ha meg akarják őt változtatni, ezért erősen ellenállnak.

Te is érezted már rosszul magad?
Azt hiszem mindannyian tudjuk azt, hogy mit jelent rosszul érezni magunkat. A legtöbbünknek szorult már össze a torka, vagy a gyomra, vagy egyszerűen csak úgy éreztük, nincs kedvünk semmihez, minden hiába, és egyébként is bennünk ég jelenleg a Világ Minden Fájdalma!

És vajon érezted-e már igazán jól magad?
Valószínűleg az a fajta érzés is mindannyiunknak ismerős, amikor szinte repkedünk a boldogságtól, lubickolunk az örömben és a jó kedvben, felszabadultnak és könnyednek érezzük magunkat.

Sokan vélik úgy, hogy a Vonzás Törvényének tudatos alkalmazásában a hit az, ami elengedhetetlen és nélkülözhetetlen. Hogy a hit az elsődleges és legerőteljesebb, legalapvetőbb hajtómotor, ami elvezet bennünket vágyunk megtapasztalásához. Én másképp gondolom.

A hit valóban egy nagyon fontos lépés lehet az úton, de korántsem a legalapvetőbb hajtóerő. Ha egy álmunk, vágyunk megvalósul, az nem önmagában a hittől van. Van még valami más is a háttérben.

„Két pont közt a legrövidebb út az egyenes” – tartja a mondás. És milyen igaz! De vajon érvényes ez a Vonzás Törvénye kapcsán is? Vagyis, hogy vágyunk megvalósulása felé is a legrövidebb út az egyenes?

Minden bizonnyal. Azonban felmerül a kérdés, hogy akkor vajon mi is ez az „egyenes”? Mit jelent ez vágyunk vonzása tekintetében?

Nos, mielőtt kísérletet tennék ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására, a könnyebb érthetőség kedvéért, megpróbálom egy valóságból vett példával illusztrálni azt, amiről most írni fogok.

Rejtelmes, ám mégis érdekes és izgalmas világ az Érzelmeké. Tudósok sora kutatja szakadatlanul a természetüket és hatásukat az egyén életére és környezetének alakulására. Akik pedig már ismerni vélik a Vonzás Törvényét és a Tudatos Teremtés működésének „titkát”, azok mind pontosan tudják, hogy a Teremtés folyamatában különleges jelentőségű szerepe van Érzelmeinknek.
De mik is ezek az Érzelmek, hogyan jönnek létre, mi a jelentőségük és hogyan tudjuk őket befolyásolni, ha tudjuk egyáltalán, és milyen formában jelentkezhetnek, hogyan ismerhetjük fel őket? Két oldalról fogom most egyszerre közelíteni ezeket a kérdéseket. Az egyik oldal a talán „földhözragadtabb”, a magatartástudomány, a pszichológia oldala, a másik pedig a spirituális, „földtől elrugaszkodottabb” oldal.

Érzéseinket a gondolataink okozzák. Ezzel a ténnyel mindenki tisztában van, aki ismeri a Vonzás Törvényét és időnként tudatosan gyakorolja is vonzást. És azzal is tisztában van min-denki, hogy képes tudatosan irányítani a gondolatait. Mégis gyakran hallom a környezetem-ben másoktól és saját magam is tapasztalom, hogy "Jó, jó. Én irányítom a gondolataimat. Mégis képtelen vagyok arra, hogy akár csak néhány másodpercre is megtartsak egy pozitív gondolatot vagy képet a fejemben arról, amit szeretnék. Helyette mindig befurakodnak a ne-gatívumok, a napi gondjaim..." stb.
Ismerős az érzés?
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan is irányíthatjuk a gondolatainkat, először vizsgáljuk meg a gondolatok természetét.

"A szabadság nem az élet célja! Hanem az alapja. Következménye pedig a fejlődés. Életed célja pedig nem más, mint az öröm. Soha nem vágyaid konkrét megvalósulása a lényeg, hanem az, hogy hogyan érzed magad az adott pillanatban."

- Abraham -

Sokáig kétségbeesetten kerestem az Élet Értelmét. Hogy mi végre vagyok itt, mi az életfeladatom. Úgy gondoltam, ha erre rájövök és megértem, egyszeriben megváltozik és sokkal könnyebb lesz minden. Mert akkor már tudni fogom, merre tartok, és mit kell tennem, mi a dolgom.
Hosszú-hosszú időt töltöttem ezzel a kereséssel. És hosszú-hosszú időbe telt mire rájöttem, hogy ez a keresés hiábavaló. Egy egész életet -
vagy akár többet is - eltölthetnék ezzel a kereséssel anélkül, hogy előbbre jutnék. Próbálkoztam mindenféle ezoterikus és spirituális technikával és eszközzel, hátha valamelyik segít megtalálnom az utam, hátha valaki egyszer valamilyen jelből kiolvassa és lefordítja nekem, hogy mi a dolgom az életben.